Általában ha kritikát kapok, akár pozitív akár negatívat, építő jellegű kritikaként fogadok el és olyan emberektől, akik személyesen, vagy nevüket vállalva tisztelnek meg észrevételeikkel, tanácsaikkal, ezekből próbálok tanulni és fejlődni. Olyanoktól, viszont nem akiket nem ismerek, vagy az előbbieket még csak fel sem vállalják, ezért nem tudom eldönteni, hogy érdemes megfogadni tanácsaikat vagy sem. De vannak olyan kritikák, amelyek kritikán aluliak, ha lehet így fogalmazni, amit itt olvashattok a hozzászólások között. Az a meglepő, hogy már előadás előtt eldöntik azt, hogy milyen humorestet tartok, ez vagy profizmus vagy csak rosszindulat. Itt ez a téma számomra lezárva. Utólag, de annál nagyobb szeretettel megköszönném a székelyhon.ro -nak a reklámot, külön köszönet Szász Cs. Emese újságírónőnek a cikkért, Isten tartsa meg jó szokását.
Pacsi, puszi, happy :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.