Már meg van annak két órája is, hogy elveszett a macskánk vagy, ahogy a húgom nevezi ezt az állatot: cicánk (gondolom, vannak még így húgok) úgy, hogy ebben a megszólításban fogom őt megnevezni. Szóval a cica a Veronka névre hallgat, de ha így hívod magadhoz, hogy: „psz- psz- psz- psz- psz- psz- psz- psz” máris 50 százalékos esélyed van, hogy hozzád megy vagy szalad. Az előbbi, vagyis a Veronka megszólításnál csak 20 százalék. Van egy olyan tulajdonsága is a kicsi ártatlan cicának, hogy ha rálépsz a farkára, akkor nyávog (amúgy nőstény tehát hamar meg lehet kapni, hogy melyikre is kell lépni). Kb. 13 cm magas, de ha feláll szurikáta pózba, akkor talán még háromszor ilyen magas is lehet. Nagyon aggódunk a hollétéért, mondjuk inkább a húgom mint én de azért hazavárjuk drága kis Veronkánkat. Van is egy kép róla, igaz már régebb készült, most kétszer akkora mint a képen tehát ha kétszeres zoomot adtok a képre akkor megkapjátok a valódi méreteit.

A képen Veronka (Cica szarik)