Egy újévi néphagyományról van szó, amikor fiatal legények/leányok egy lovak által húzott faszánon körbe járják a falut és énekelnek. Előttünk is elhaladtak ilyen hagyománytisztelő fiatalok (akik nem részegek csak fáradtak) és ezt énekelték: Ember az akarok lenni,/Nékem nem parancsol senki/Leteszem a betyár legénységet... -ilyenkor lép be egy úgynevezett csujjogató legény, aki azt órdítja Shejdemetaaa!!!
Valamint itt folytatódik tovább a nóta: .../S hej ölelem a csárdás feleségem.
Persze a szánról nem maradhatnak el külömböző dolgok,
mint például: az ostor és a bor(ok).
Estére már annyira elfáradnak a legények, hogy alig tudnak állni a lábukon.
Általában mikor ezeket a hagyományőrzőket látják az idősebbek, könnybe lábad
a szemük és nosztalgikus szemmel azt mondják: "Milyen szépek... mű es mennyit
jártuk a falut fiatalkorunkban".
Hát ha majd én is megérem ezt az öregkort és látok egy farmergagyás felzselézett
haju fiatalt aki épp diszkóba megy, majd az én szemem is könnyes lesz
és arra gondolok hogy: de sz*r most nekem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.