Zsók Levente

Ma búcsú volt Csíkdánfalván és mint minden hasonló búcsús ünnepen, három fő esemény van. Kezdeném fontossági sorrendbe, vagy legalább is ahogyan ma ezeket az eseményeket átéltem.

A szentmisén, az orgona mellett ültünk egy barátommal, a kántor fogadta a szomszéd falusi kollegáit, és bemutatta nekik az orgonát. Kicsit úgy láttam az egészet, mint amikor egy klubban a rezidens dj fogadja a sztár dj-t és a keverőpultjával valamint a lejátszóival dicsekedik, szkreccselés nem volt. Hallottam valahol egyszer egy olyan mondást, hogy „olyan gyenge mise volt, alig áldoztak.” Na, ez egyáltalán nem volt jellemző a mai Istentiszteletre, mert olyan jó mise volt, hogy a barátom autogramot akart kérni a pap bácsiktól.

 A második esemény ilyen alkalmakkor, a kirakodó vásár. Ezeket a szavakat lehet hallani ilyenkor: „tessék-tessék…”, „itt a finom pogácsa”, „vegyél nekem búcsúfiát”, „tombola-tombola, gyere, kicsi gyerek vegyél tombolát…, lám mennyi pénzed van? Pont annyi egy tombola… nahát, nyertél lila hajgumit”, valamint még van egy reklámszlogen csak azt nagyon közelről lehet csak hallani: „petárda-petárda, esetlek kicsi rákettá”. Na és, hogy milyen játékokat árulnak, ezek a tipikus préselt kőolajbuborékok, amit alkalom adtán autóknak, kardoknak és különböző gyerekjátékoknak kiáltanak ki a gyártók és az árusok. A gyerekek a vásárról, ezekkel a tárgyakkal szoktak hazatérni: egy szalmakalap, amin arab betűk sorozata olvasható, de nem érthető, a szájban egy élénkszínű síp apuci örömére (és nem a színe miatt örül apuci), egyik kézben félig elszopott pálcikás cukorka, a másikban pedig golyós puska, amivel a nagyit lehet leszedni kapálás vagy pórtörlés közben.

És végül a harmadik búcsús momentum, az ünnepi ebéd. Ami e napon hagyomány Csíkdánfalván, az a kolbász és a hurka.